Sorozatunk befejező része. Az előző részekben a vízgyógyászat úttörői közül Vincenz Priessnitz munkásságát ismertettük (I. rész), majd a klinikáján vízkezelést kapó híres magyarokról esett szó (II. rész). A harmadik részben Priessnitz módszerének legismertebb követőjéről, Sebastian Kneippről és a Kneipp-kúra jellegzetességeiről szólunk.
A priznictől a Kneipp-kúráig
Rövid kitekintés a vízgyógyítás további történetére
A hidroterápia újabb s egyben utolsó nagy felívelése a 19. század második felében érdekes módon egy másik autodidakta gyógyítónak köszönhető. Sebastian Kneippet (1921–1897) Priessnitzhez hasonlóan saját, csodaszámba menő gyógyulása vezeti el a víz erősítő, egészségvédő és gyógyító erejének kutatása és mind teljesebb megismerése felé. Egyéniségének vonzereje és módszere helyességébe vetett megingathatatlan hite éppen olyan elementáris, meggyőző erővel hat majd a gyógyulást remélők tömegére, mint Priessnitz rendkívüli tehetsége.
Sebastian Kneipp élete és munkássága
Sebastian Kneipp (1921–1897)
A szegény sorsú, fiatal takácsmesternek minden vágya, hogy papi pályára léphessen. Ám céljáért hozott sok-sok áldozat hiábavalónak tűnik: mire révbe érne, a nélkülözés kikezdi egészségét. Előrehaladott tüdőbetegsége gyógyíthatatlannak látszik, az orvosok lemondanak róla, s ő maga is kezdi elveszíteni a reményt. Ekkor kerül a kezébe egy vízgyógyításról szóló könyvecske. Az ott leírt módszereket meglehetősen durvának találja, mégis gyakorolni kezdi a vízzel való testedzést, rendszeresen megfürdik például a jeges Dunában. Rövid idő múlva javulást tapasztal, s hamarosan teljesen felépül.
Hosszú szenvedése érzékennyé teszi az elesettek, betegek sorsa iránt, csodaszámba menő gyógyulása pedig arra indítja, hogy részletesebben tanulmányozza a vízzel való gyógyítás módszereit. A közismert hidroterápiás kúrákhoz képest szelídebb, kímélőbb eljárásokat dolgoz ki, meggyőződése, hogy „… mennél enyhébben, mennél kíméletesebben, annál nagyobb hatással” alkalmazható a hideg és meleg víz gyógyereje.
A vízzel gyógyító pap
Gyógyítói tevékenységét kezdetben titokban végzi, főleg tuberkulózisban szenvedő betegeket kezel. „Nem minden beteg egyformán szerencsétlen” – írja évekkel később Meine Wasserkur (Vizkurám) című könyvében. Elsősorban azokon próbál segíteni, akiknél nem válnak be az orvosi kezelések és az ismert gyógyszerek, illetve, akik nem tudják megfizetni azokat: jellemzően a reménytelen eseteket vállalja el. Szerény praxisa mégis szemet szúr az orvosoknak, akik kuruzslással vádolják, egy patikus pedig pert indít ellene, mondván, anyagi kár éri a plébános tevékenysége miatt. A bíróság felmenti ugyan, de a gyógyítástól eltiltják, ám ő nem vesz tudomást a tilalomról, s a kolerajárvány idején 42 beteget gyógyít meg. A nép kolera-káplánnak nevezi el.
1855-ben a 800 lakosú Wörishofenbe, a domonkosok kolostorába helyezik. Itt főleg….
Tovább >> A teljes cikk itt olvasható: Vízterápia – Vízgyógyászat – Sebastian Kneipp
A vízgyógyászat úttörőiről szóló sorozatot készítette: H. T.
Technológiai vízkezelés – az ivóvízkezelés fázisai
Klór-dióxid ivóvíz-fertőtlenítő szer a vízkezelésben
A vízkezelés fázisai – technológia
A hidroterápiától eltekintve a vízkezelés szót más értelemben is használják, nemcsak a vízzel való kezelést, hanem magának a víznek a kezelését is jelenti – mást értünk tehát a kifejezésen a természetgyógyászatban és mást a technika területén. A természetes forrásokból (folyók, tavak, kutak) nyert vizek tulajdonságai nem minden esetben felelnek meg a felhasználási célnak. Ez leginkább az ivóvízre vonatkozik. Például az ipari környezeten áthaladó folyókból kiemelt vizet, hogy emberi fogyasztásra alkalmas legyen, számos eljárásnak kell alávetni. Ilyen a derítés, ülepítés, szűrés, fertőtlenítés. Az utóbbi során célszerű ClO2 tartalmú környezetkímélő fertőtlenítő vegyszereket alkalmazni. További részletek: A vízkezelés fázisa – fertőtlenítés klór-dioxid szerrel.
A köszvénnyel küszködő, s látásának romlását tapasztaló Wesselényi Miklós báró összesen mintegy 6 évet töltött a gräfenbergi klinikán. Igen aktívan múlatta a kezelések közötti kevéske szabadidejét: kaszinót szervezett, közparkot, sétautat, vízvezetéket építtetett, s egy vasércből készült, oroszlánt mintázó emlékművet is állíttatott a Priessnitz-féle vízkezelés segítségével gyógyuló magyarok hálájának jeleként. Az intézet vezetőjéhez személyes barátság fűzte, ám a feltétlen bizalom és hosszas kezelés nem bizonyult elegendőnek a gyógyuláshoz: bár kezdetben javulást tapasztalt, második és egyben utolsó kúrája végeztével csalódottan, súlyos betegen tért haza, s hamarosan meghalt.
A víz gyógyító erejét már az ókori tudósok is ismerték. Az első hidroterapeuta feltehetően Hippokratész volt (i. e. 460–377), aki a víz gyógyító használatát arra a megfigyelésre alapozta, hogy az emberi szervezetre a hideg víz melegítő, a meleg víz pedig hűsítő hatást gyakorol. Az ókor másik híres orvosa, Aszklepiadész (i. e. I. század) is felismerte a víz egészségmegőrző szerepét, Antonius Musa (i. e. 63–14) pedig általános elismertséget vívott ki a vízgyógyászatnak azzal, hogy Augustus császárt kétszer is kigyógyította súlyos betegségéből hidegvízkúra segítségével.