Elektromos és gázfűtésű infrasugárzók

Gázfűtésű és elektromos infrasugárzók

Az infravörös (IR) sugárzókat egyre gyakrabban használják a gyakorlatban. Ezek az eszközök már nem egzotikusak, mindennapossá válnak. Azt azonban olykor még a szakemberek sem tudják pontosan elmagyarázni, hogy például mi az infrasugárzók hatékonyságának a titka, mik a kiválasztási szempontok, nem beszélve az összetettebb kérdésekről. Ennek ellenére ezeknek az eszközöknek a piaca a gazdasági törvényeknek megfelelően (kereslet-kínálat) alakul

Elektromos infrasugárzók

Az infraradiátorokat általában lakóterek, szabad területek, raktárak és ipari helyiségek kiegészítő fűtésére használják. Az ilyen eszközök olyan elven alapulnak, amely alapvetően különbözik a hagyományos fűtési rendszerek – konvekciós – elvétől. Az infravörös fűtőtestek nem a helyiség levegőjét melegítik fel, hanem a tárgyakat, amelyek aztán hőenergiát adnak át a levegőnek. A munkahely vagy a telephely fűtése általában zónafűtés, ezért az infra fűtőberendezéseket gyakrabban használják nagy légterű helyiségekben lokális fűtésére,  ez jelentősen csökkenti a fűtési energiafogyasztást.

Az infravörös hősugárzók elhelyezése eltérő lehet: legtöbbször a panel a mennyezetre van rögzítve (az ilyeneket mennyezeti infrapaneleknek nevezik), de a furatok és szerelvények, konzolok segítségével lehetőség van az elektromos infrasugárzó fűtőtest falra, lambériára szerelésére is.

Az elektromos fűtőtestek tipikus példái a sokat reklámozott, népszerű rövidhullámú IR-radiátorok. Az általános háztartási és ipari fűtés kevésbé ismert, de meghatározó problémái a hatásfokot érintik – itt kerülnek képbe a hosszú hullámú gázüzemű infrafűtők, amelyek nagy teljesítményükkel speciálisabb céloknak felelnek meg.

Fűtés gázüzemű infrasugárzókkal

Ipari fűtéshez általában gázfűtésű infrasugárzókat használnak, mivel az elektromosak üzemeltetése háromszor többe kerül. Az elektromos infratarmékeket elsősorban háztartásokban, irodaházakban stb. célszerű telepíteni.

A gázfűtők osztályozása: az égőkészülékek típusa és az emitter felületének hőmérséklete szerint:

1. az úgynevezett fény-emitteres sugárzók magas hőmérséklettel:, 850-1200 °C
2. sötétsugárzó emitterek közepes hőmérséklettel: 350-550 ° C)
3. és „szuper sötét” gázinfrák alacsony üzemhőmérséklettel: 200-250 ° C)

A különféle márkák és gyártók modern infravörös fűtőberendezései általában különbözhetnek az automatizálás és a vezérlés mértékétől. Legtöbbjük függőleges vagy vízszintes síkban szerelhető fel.

Előnyök és hátrányok az infrafűtésben

Az elektromos infrakészülékek csendesen és rezgés nélkül működnek. Az égéstermékek hiánya szükségtelenné teszi a további elszívó szellőztető rendszereket. Az infrákat bel- és kültérben egyaránt használják: stadionokban, utcai kávézókban, koncerthelyszíneken. Az ilyen eszközöket széles körben alkalmazzák különféle ipari eljárásokban, például szárításra, festékanyagok rögzítésére.

Nagy praktikumuk az egyszerű és gyors telepítésben, a berendezések könnyű kezelhetőségében és a hőmérséklet szabályozhatóságában rejlik. Használatuk fő problémája a higiéniai előírások betartása: a fűtőberendezés felületi hőmérsékletének és a sugárzó hőáram sűrűségének korlátozása a munkahelyen. Ehhez részletesen ki kell számítani a sugárzó hő eloszlását ott, ahol az emberek a radiációs zónában tartózkodnak. A távoli infrasugárzás az emberi szervezetre nézve inkább jótékony hatású, semmint káros, de érthetően egy több ezer Watt teljesítményű ipari intenzív fizikai hatása kockázatokat is rejt.

Az infrakészülékek fizikája. működés elve

Az infravörös sugárzás spektrális tartománya a látható fény vége (0,74 µm hullámhosszal) és a rövidhullámú sugárzás (0,1-0,2 µm) között helyezkedik el. A spektrum infravörös tartományát hagyományosan közeli (0,74-2,5 mikron), középső (2,5-50 mikron) és távoli (50-2000 mikron) részekre osztják.

Az infrasugárzó fűtőelem működési elve a Nap vagy a tűz hőenergiájával fűtött testek (tárgyak) klasszikus példáival magyarázható. És bár ezt az elvet már régóta ismeri az emberiség, anyagi megtestesülése az infravörös technológia fejlődésének köszönhetően vált lehetővé a közelmúltban.

Az infrafűtés jelentősen eltér a konvekcióstól, amelyben először a levegőt melegítik fel, a hosszúhullámú infravörös sugárzás viszont elsősorban a tárgyakat, felületeket melegíti, amelyek aztán hőt adnak át a levegőnek. Ennek a jelenségnek az a fizikai lényege, hogy az infravörös sugárzást nem nyeli el, és gyakorlatilag nem is szórja szét a levegő. Konvekciós fűtés esetén a hőmérséklet-különbség a padló és a mennyezet közelében 6-10 ° C, a magassági gradiens pedig 1,7 ° C / m és 2,5 ° C / m között lehet. Ebben az esetben a felmelegített levegő természetesen felfelé emelkedik, a hideg levegő pedig lent marad.Az infravörös sugarak energiájukat a környező tárgyakra, felületekre adják át.