EPMSZ-konferencia

"Nem csak ép testben..."

Harmincegy éve végzi önmaga keretein messze kisugárzó, sokszínű tevékenységét az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, a nyugat-európai emigráció 1969-ben alapított svájci székhelyű szellemi közössége, szervezési bázisa. Azt a küldetését, melyet az alapító okirat szerint "az egyetemes emberi és kivált a magyarságot, a magyar protestantizmust és az ökumenikus mozgalmat érintő kérdések" nyitott, toleráns, de mindenkor keresztény elkötelezettség alapján történő tanulmányozása jelent, ma még nehezen felbecsülhető szolgálatként végezték az alapítók, majd a tanítványok generációi. Sokfajta jelentőséggel bír hát ez a több mint három évtized. A mostani konferencia címéből átemelt gondolattal az '56 után elmenekülni kényszerültek "nem csak" önmagukra nézve építettek saját élet- és karriertörténetet, hanem gyökereikről meg nem feledkezve a nemzetegész számára szellemi, kulturális és teológiai-lelkiségi szabad területet is. Legendás találkozási felületet a diktatúra határai közé szorult hazai, illetve a honból kiszorult, kényszerűségéből is "szabad európaivá" vált tehetséges értelmiségiek számára. Olyan szemléleti keretet és vitakultúrát, mely a szabad véleménycsere mottója alatt hatott és működött, és tart mind a mai napig. Nemigen találunk olyan értelmiségi szervezetet, melyet zátonyra ne futtatott volna a rendszerváltás legjobb baráti kapcsolatokat is megtépázó eróziója, a felfokozott politikai-ideológiai alapú megosztottság. Az eredeti célkitűzések és a következetes végrehajtás eredményének és jutalmának tarthatjuk, hogy ezt a csapdát az EPMSZ elkerülhette. Megújulását szolgálja az 1995-ben létrejött budapesti egyesülete.

Három földrajzi régió virtuális és mégis nagyon valóságos találkozó helye évente az EPMSZ akadémiai hete: Nyugat-Európa, az anyaország, valamint a Kárpát-medence kisebbségi helyzetben élő - elsősorban, de nem kizárólag - protestáns magyar csoportjaié. Különböző élethelyzetekből érkező értelmiségiek korábbi nagy témái (emigrációs lét, magyarság fenntartása, a nyelv megőrzése, a kereszténység ereje a száműzetésben, az otthoni rendszer kritikája) kiegészültek az aktuális társadalmi kérdések diskurzusával. A millenniumi évben - főleg az egyesület szervezésében - egy olyan kérdést vállalt a konferencia, mely talán a legelemibb módon érint mindannyiunkat, ezt ugyanakkor mégis egyfajta szemérmességgel, fölösleges visszafogottsággal kezeljük. Az egészség és betegség komplementer viszonyának, bibliai értelmezésének, a két fogalom közötti összefüggéseknek és a pozitív egyéni és közösségi életstratégiáknak szentelt főtéma telitalálatnak bizonyult, s fórumonkon a csaknem kétszáz résztvevő aktív jelenlétét és hozzájárulását eredményezte.

A konferencia abból a megállapításból indult, miszerint az egészséghez való viszonyunk meglehetősen defenzív, és inkább tekintjük a betegségek közötti átmenetnek, mint egy olyan

létformának, melynek fejlesztéséért kellene egyéni és közösségi megoldásokat szorgalmaznunk és megvalósítanunk. Hiszen az egészség nem csupán a biológiai tünetek hiánya, hanem

szemléletmód, tudatosság, elköteleződés. "Hogy vagy?" kérdezi a pesti polgár ismerősét. "Sajnos nem panaszkodhatok" hangzik erre a meglepő válasz. S hogy ez meglepő lehet, legalábbis Magyarországon, ez volt az egyik kibontásra "ítélt" téma, s egy olyan pozitív attitűd, úgynevezett megküzdési szemlélet, mely feltétlen honosításra vár. Mert nyavalyatudattal illik élni, létezni és kommunikálni. Szokás, elvárás a panaszkodás, a negatív, az öngyengítő életfelfogás megosztása. Pedig közben nem csupán magunkat, de környezetünket is gyengítjük.

A híres Ottawai Karta szerint ugyanis az "egészségfejlesztés az a folyamat, amely módot ad az embereknek egészségük fokozott kézbentartására és tökéletesítésére. A teljes fizikai-, szellemi- és szociális jólét állapotának elérése érdekében az egyénnek vagy csoportnak képesnek kell lennie arra, hogy feltárja és megvalósítsa vágyait, kielégítse szükségleteit, és környezetével változzék vagy alkalmazkodjék ahhoz. Az egészséget tehát, mint a mindennapi élet erőforrását, nem pedig mint (helyreállítandó) életcélt kell értelmezni. Az egészségfejlesztés következésképpen nem csupán az egészségügyi ágazat kötelezettsége, hanem az egészséges életmódon túl a jólétig terjed." (WHO, 1988). Az egészségfejlesztés tehát konkrét és hatékony közösségi tevékenységekben érvényesül, és feltételezi mindannyiunk - természetesen lehetőségeink és képeségeink szerinti - részvételét.

Bibliai teológiai szempontból különösképpen is átgondolandó az "ép testben ép lélek" gondolata, hiszen a biológiai és a lelki-szellemi egészség nem feltételnül esik, eshet egybe. A két fogalom mesterséges és determináló megfeleltetése önmagában igen egészségtelen következtetésekre vezetett a történelem folyamán, például a diktatúrák túlfeszített egészségképe nem csupán tejesíthetetlen szupernaturális elvárásokhoz vezetett, hanem kiközösítéshez is, mégpedig adott esetben nem csupán a társadalmi közösségből, de az életből is (pl. a fasizmus euthanázia programja). Nem véletlen, hogy a konferencia egyik vezérgondolatává az esélyegyenlőség vált, ennek megvalósítása tekintetében pedig az egyéni és közösségi, a civil és egyházi részvétel jelentősége.

Az említett téma szolgálatában álltak az előadások és a kerekasztalbeszélgetések. Amiről sajnos nem készült felvétel, de megszívlelendő: Szekeres Pál, a paralimpiai mozgalom kiváló személyiségének vallomása. A 27 évesen - világ- és Európa-bajnokként - megbénult vivónk nemcsak az újrakezdés öröméről és jutalmáról beszélt, hanem az előítéletes környezet fékező erejéről is. Ugyancsak céltudatos erőfeszítésekre buzdít a súlyos kábítószerfüggésből szabadult vagy még gyógyuló fiatalok megszenvedett bölcsessége, gyógypedagógusok és növendékeik, vallásfilozófusok és ökológusok eszmecseréje korunk embere életmódjának hatásairól és esélyeiről. A hasznos ismereteket szívmelengető élmények erősítették, a harminc éve hagyományos lélekápolással, istentiszteletekkel együtt.

Fölemelő és emlékezetes találkozásunk a Kuti József lelkipásztorkodásával megújuló szomódi gyülekezettel, a Sylvester János Protestáns Gimnázium zenés irodalmi műsora, Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos nagyváradi művészek estje, a fogyatékosok kiállítása s a baráti együttlét a baji Zsindely-kúria borospincéjében.

Tartalom és színhely, előadók és közösség ritkán tapasztalható összhangban üzentek. Konferenciánk erős vótum az élni érdemes élet, a felnövekvő generációk szerepe, a kultúrák megtartó ereje mellett, de ugyanakkor az egyházi és világi kirekesztősdi; az egymást nem meg, hanem elhallgatatni kívánó türelmetlenséggel szemben.

Mi, akik ott voltunk, sokfajta rész szerint valóságunkba is egészségesebbé váltunk.

Topolánszky Ákos

Megjelent: Új Horizont, 2001/2.

epmsz honlap - epmsz

net seo