Az EPMSZ Berlini Szalonjának idei nyári rendezvénye

2002. június 22-ikén zajlott Balla Bálint lakásán: Vendégünk Kukorelly Endre (képünkön) budapesti író, költő volt. Bandi közvetlen hangulatban mesélt családi hátteréről, egyetemi éveiről, arról hogy mikor és hogyan lett író. Elmondta, hogy az ő pályafutása mennyire volt eltérő a nehezen megfogalmazható átlagtól, és milyen nehéz volt és maradt ismeretlenül betörni a piacra. Szólt az író- és kiadói társadalom zárt és nehéz világáról, beszámolt a magyar irodalmi élet, közélet jelenlegi eseményeiről.

Mesélt különböző utazásairól és hogy azok mennyiben befolyásolták világképét, témáit, írásait. Ezek közül emlékezetesek voltak a 70-es évek Szovjetunióbeli csatangolásai, amelyek élményeit elsősorban a ROM c. kötetében örökítette meg.

1995-ben DAAD ösztöndíjjal egy évet töltött Berlinben, ahová ha csak teheti, azóta is gyakran visszatér. Berlin egyáltalán jelentős szerepet játszik a magyar irodalmi életben. A volt Nyugat-Berlinbe telepített írói DAAD ösztöndíj lehetőségével a magyar tollforgatók egész nemzedéke élt már az elmúlt 20-30 évben és az itteni szellem, a légkör, a város nyitottsága szinte mindenkit megfogott. Ez is magyarázza, hogy a magyar irodalom a német piacon aránylag jól képviselt: szorgalmasan fordítják a mai szerzőket németre és kiadják műveiket, így őt is gyakran meghívják felolvasásokra a német nyelvterületen. Ő maga is sokat ír itt átélt élményeiről, merít a német irodalomból. Többek között ez mutatkozik meg a
H. Ö. L. D. E. R. L. I. N. című kötetében.

Témái a mindennapok visszásságai, a politikai múlttal való eddig elmaradt szembenézés, a rendszerváltás előtti állapotok, de a rendszerváltás utáni vágyak be nem teljesülése. Az ezekről szóló írásaiból válogatott egy-egy jellegzetes novellát, verset, melyeket nagy sikerrel olvasott fel körünkben. A beszélgetés hasonló stílusban és gördülékeny, élvezetes humorral, részben akasztófahumorral folyt, amely írásaira is jellemző.

Kukorelly Endre: Kicsit majd kevesebbet járkálok
Jelenkor, 2001

Haza felé

Legjobb haza-
Felé. Már az osztrák-német határ
Után kiírják,
a Haza ott

egy H betű, ilyen   keretben.
Isten-kalap-szerű. Itt még
A legszebb. Rajzolnak egy
Isten-kalapot,

szép, fekete ovális kis
Haza, nincs benne
Semmi csonkaság,
így, onnan nézve

nem csonka-Magyarország.
Olyan, azt hiszem, hogy akkor már
Vissza se fordulok.
Nem veszem észre.

Azt nem írják ki, hogy addig
még mennyi van.
Nagyjából kiszámítom,
azután

túl gyorsan elfelejtem, csak majd
Bécs körül, vagy nem, már
Sankt Pöltennél jut megint eszembe
a hazám,

de ott meg már, ott mit csináljak.
A legjobb rossz, ha mégis
visszafordulok, ez jut
eszembe.

Persze nem. Aztán a határ.
Az út felére szűkül. A reflektort
bekapcsolod. Jobban figyelsz.
Jönnek szembe.

A szomszédban egy

A szomszédban egy idősebb
Nő lakik. Minden nap megnézi
Az adást. Végig megnézi.
Amikor vége az adásnak,
meghallgatja a Himnuszt. Mindig

meghallgatja a Himnuszt a
műsor után, amióta
közvetítik. Aztán még nézi
egy ideig az órát. És
néz kicsit a sercegésből.

Kukorelly Endre: Napos terület
Pesti Szalon Kiadó, 1994

KICSI, VÖRÖS EMBER, ÍGY CSINÁL

Berlini napló

(2)
Kijöttem Berlinbe, körülnézni. Körülnézünk valahogy, aztán már ki is alakult a véleményünk. Már másfél napja vagyok Berlinben, körülnéztem, így az a lámparendőr csinál, kicsi és vörös, a tilosnál, Kelet-Berlinben. Amíg majd nem akad pénz kicserélni. Valami finom megoldás. Nyugatira. Finom megoldások.

(4)
Ezek a barátságosabb dolgok, ahogy német kultúrszervezők bírják az embert nem egyszerűen fogadni, de várni. Ahogy jövök kifelé a lilásan bordó keletnémet műanyag szatyrommal a keletnémet repülőtérről, nagyon keletnémet, ahogy így jövök, mégis úgy látszik, fontos lehetek. Wannsee, kastély előírásos. Eszek, iszok, beszélek illedelmesen. Tatárjárás. A tatárok illedelmesen viselkednek.

(10)
Checkpoint Charlie. A Friedrichstraßén, ahol a szocírószövetség volt, most autószalon. Clara Zetkin utca, magyar tanszék. A vendégkönyvben beírások, Kossuth, Horthy. Rubrika, hogy tanult-e vagy múlatott az illető. Délután a Café Einsteinben, Kurfürstenstraße, Nyugat, este Café Clara, Kelet. Nem fogok panaszkodni, hogy Berlinben miért van annyi kávéház, ha Pesten egy sincs. Felolvasunk, a Clara teli van, nem tudni, mi okból. Csurig, vagyis hát állnak a fal mentén, és nem férnek be, mert kint is állnak. Figyelem a csapost, egy lányt, a pultnak könyököl és éppen úgy részt vesz, mint a többi, közben pedig csapol. És a csaposok meg a pincérek mindenütt olyanok, kávézókban, művészkocsmákban, úgy festenek, csak arról lehet megkülönböztetni őket, hogy nem is tudom, miről. Ők viszik a kávét. Ugyanaz a finom, nagyon finom magaviselés, arcelrendezés, frizura, szerelés, mint. Nicht nur, sondern auch, nem csak kávéházakat, hanem is pincérlányokat Németországból!

epmsz honlap - epmsz

net seo